MSZ-Baranya "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség"

Az égig érő fa

(1.rész)

     A teremtés alaptörvénye, hogy minden teremtmény vissza akar térni a forrásához, teremtőjéhez. Ez tartja össze a Világegyetemet (gravitáció), ezért tér vissza hozzánk minden gondolatunk és cselekedetünk (karma), ezért keresi mindenki ösztönösen az Istent…

Teljesség

     Az esőcseppek a tengerből emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza. A földre hulló esőcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefolyik a többi cseppel. Az esőcseppek erekké szerveződnek, az erek patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert.

     Minden, ami élő, ezt az önszerveződési formát, a fa mintázatot használja. Így működnek az ereink, a tüdőnk, a fák, a folyók, minden, ami él. Az egymásba ágyazódó alakzatok minden szinten önhasonlók, felépítésüket, működésüket ugyanaz a minta irányítja.

A teremtés alaptörvénye: vissza a forráshoz,

a tenger minden cseppje visszavágyik valódi otthonába.

Az Amazonas: erek, patakok, folyók, folyam...

     A szerves közösségek is e minta alapján fognak össze önszerveződő,  önvezérelt közösségek hierarchikus rendszerévé. A közös cél (vissza a Forráshoz), és a közös ritmus (a közösséget éltető rítusok) szervezi össze és tartja egyben őket. Addig él egy közösség, amíg közös az ég, amíg a célok és rítusok ugyanazt jelentik a közösség minden tagja számára.

Kiesés

     Önökben is felmerül a kérdés: miért estek mára szét az évezredekig jól működő közösségek? Hová lettek a vármegyék, a járások, a faluközösségek, a családok? A szétesésnek látszólag külső okai vannak: egy szűk csoport a közösségek minden szintjéről magához vonta az irányítást. Az égigérő fa különböző szintjeiről az egyéntől, a családoktól (falvaktól, járásoktól, megyéktől, országoktól) ellopott önrendelkezési jogból  hatalmas, átláthatatlan, kusza piramis épült: a globális világhatalom.

Fogyasztói társadalmunk jelképe, a magány.

A teljességből kiesett, beton embertárolókban élő

agymosott rabszolgák életéből épül  a piramis…

     A konfliktus, amit régen egy atyai pofon helyi szinten megoldott, az most Brüsszelig fut egy lélektelen gépezetben. Eltüntették a járásokat, a helyi önkormányzatokat segélykifizető fiókokká aljasították, a „választópolgár” lassan már csak a kocsija színét választhatja meg szabadon. A globalizáció mérge rövidesen szétmarja az utolsó védvonalat, az országhatárokat, és létrejön a totális terror: a fogyasztói társadalom.

     A folyamat gyanúsan emlékeztet a betegségre. A közösség sérülése nyomon követhető az őt éltető táj sérülésein. A rákos gócként működő városok vas és beton csápjai, a vasútvonalak és az autópályák egyre mélyebbre hatolnak a még egészséges tájba. Mindent elszívnak, ami élő, ami táplál, legyen az élelmiszer, energia, ember, és csak a mérget juttatják vissza. A szemetet, a manipulált élelmiszert, a Heti Hetest…

A betegség gócai Európában. A nagyvárosok úgy működnek, mint a rák:

elszívják az életet, és csak a mérgeket juttatják vissza a tájba…

     Minden belül van, a betegséget sem külső okok hívják létre. Az egész-ség belül bomlik meg, a szellem és a lélek görcsei miatt elvékonyodó életerő következtében. A régi közösségek szétesését sem szabad külső okokra fogni. A valódi ok az volt, hogy közösségeinkbe beférkőzött a hazugság és a közöny.

     Valahogy úgy történt, mint a „Császár új ruhája” mesében, ahol az idegenből jött hazug takácsok ellopták az összes aranyfonalat. És mi asszisztáltunk hozzá! Mindenki dicsérte a császár új ruháját, magasztalta a mindenkori EU szakértők nem létező munkáját… Ki érdekből hazudott, ki közönyből hallgatott, de mindenki részese volt a Nagy Csalásnak.

Hazatalálás

      Csak az ártatlan gyermek, aki még képtelen hazudni, merte kimondani: meztelen a császár! Csak a szabad akarattal rendelkező emberek képesek újraépíteni világunkat, akiknek az agyát még nem mosta szét a kötelező „életfogytig tartó oktatás”. Akiknek a fekete még fekete, a fehér fehér, akik még józan paraszti ésszel gondolkodnak, nemüket a Teremtőtől kapják, nem maguk választják… Csak a szabad és nemes emberekre lehet számítani akik NEMet mernek mondani a hazugságra, a közönyre, a mai beteg világra!

      Az esőcseppeket egyetlen közös cél mozgatja: vissza akarnak térni a forráshoz,  
a többi körülményt az esőcsepp szabad akarattal maga dönti el. A jövő közösségeiben is újra fel kell lobbanjon az őszinte, közös vágy: vissza a Forráshoz. Fontos, hogy a közösségek minél teljesebb önállóságra és önellátásra törekedjenek, hogy a gondviselés rendje helyett ne mesterségesen kialakított politikai, gazdasági, és társadalmi kényszerek befolyásolják létüket és működésüket!

           Az ember az Eget a Földdel összekötő kozmikus lény

        – csak néha elfelejtjük, miért is jöttünk…

      Melyek a legfontosabb erkölcsi elvek, melyek a jövő közösségeit működtetik?

1. A kör közepe a Jóistené

A tételes vallások, az ezoterikus tanok, a politika a mestereket, vezetőket állítja központba, akik azonnal körbe veszik magukat bólogató hívekkel. Ha a közösség középpontjában a mester áll, nem jut hely az Istennek. Az új kor közösségeinek maguknak kell az Istent megidézniük, nincs közvetítő. Ha nincs közvetítő, nem torzulhat a mindig és mindenkire sugárzó forrás jele. A pap, a táltos, a mester, a közösség vezetője – ha jól végzi dolgát - csak segítő, aki a kiesetteket vezeti vissza a kozmikus rendbe, az Egész-ségbe. Példáját, tanítását hiteles életével kell szentesítenie.

1. Mindenki a másikért él

Ma mindenki a másikból  él, annak rovására gazdagszik, ezt nevezzük „fejlődésnek”. Ezt a torz versenyszellemet már gyermekeinkbe belekódoljuk. A természetben nincs verseny, együttműködő rendszerek vannak. A rókák és a nyulak együtt állítják be az egyensúlyt, ha bármelyik „győz”, a másik is elpusztul. A szkíta kultúrákban a legfontosabb minta a Hunor-Magyar, az egymást segítő, támogató, egymás hátát védő testvérpár. Egy ilyen alapon működő közösség, vagy nemzet legyőzhetetlen!

1. A közösség nem börtön, közös-ég

Egy közösséget a közös céloknak és a közös ritmusnak kell egyben tartania. Ha a közösség mesterségesen bezárkózik, elpusztul. A termodinamika főtétele: a zárt rendszer entrópiája növekszik, azaz a zárt rendszerek a káosz felé törekednek. Nem szabad a közösséget bezárni, belterjessé tenni, mert elkorcsosul (ld. állat- és növénytenyésztés). Állandó kölcsönhatást kell fenntartani a külvilággal, ez biztosítja a folyamatos tapasztalást, a változást, amely maga az élet.

1. Erkölcs alapú  földhasználat

Ma kizsigereljük a természetet, agyonmérgezzük Földanyánkat megfoghatatlan „gazdasági okok”-ra hivatkozva. Az ártéri gazdálkodás során a halakat a fokokon lehalászva több hal maradt a folyóban, mintha nem halásztak volna. A hagyományos tájhasználat lényege, hogy az ember úgy avatkozik a Teremtésbe, hogy általa gazdagodik a táj, nő az élet sokszínűsége. Az ember csak azt a többletet veheti el a természettől, ami az ő munkája által keletkezett. Ezért káros a fogyasztói társadalom!

1. Az élet él, és élni akar…

Világegyetemünk él. Itt minden az életből fakad, mindent az élet működtet, és mindennek az élet a célja. Ami nem ebből fakad, amit nem ez működtet, aminek nem ez a célja, az életképtelen, legyen az egyén, legyen az közösség, legyen az tudomány, művészet vagy vallás!

(folytatjuk)

Géczy Gábor

MAG közösség